Bezselics-Békési Ildikó Elkészítés: 30 perc
Nehézség: 2
Hozzávalók (4 személyre):
4 szelet borjúhús (60 dkg)
só, bors
A panírozáshoz:
100 g fehér liszt
3 tojás, felverve
100 g zsemlemorzsa, eredetileg császárzsemléből készítve
A sütéshez:
étolaj/vaj/a kettő keveréke
A tálaláshoz:
citrom
Elkészítés:
1. Ha megvan a hús, nincs nagyon nehéz dolgunk. Először ki kell klopfolni. Ha tényleg egészen fiatal borjúnk van, akkor nem a rücskös hagyományos klopfolóval, hanem a nagy, sima aljú fémmel (vagy valami sima dologgal) kell két fólia között vékonyra kilapítani. Ez a módszer viszont a növendék-marhánál már kevés, így ha kétségeink vannak, inkább klopfoljunk, mintsem rágós maradjon. A kilapított hússzeletet sózzuk, borsozzuk. (Menő ötletnek tűnik kocsikeréknyi húsdarabokat sütni, de a panírozás sokkal könnyebb, ha elfér a hús egy mélytányérban! Szóval klopfolás után, panírozás előtt mérlegeljen!)
2. Eközben már elkezdjük melegíteni a zsiradékot. Eredetileg vajban sütötték, de úgy elég nehéz lesz a hús, jó megoldás a mogyoróolaj, vagy a vaj és olaj keveréke. Az olaj legyen jó forró, mire sütni kezdünk, és nagyjából 2 centi vastagon álljon az edényben, ússzon a hús, de ne süllyedjen el.
3. A húst először a lisztbe forgatjuk, lepje be mindenhol, a felesleget rázzuk le. Ezután következik a tojás, végül a zsemlemorzsa. Ez utóbbit nem kell rányomkodni, de fedje mindenhol a húst. A felesleget itt is lerázzuk.
4. A bepanírozott húsokat a forró zsiradékba tesszük, és egészen rövid ideig sütjük, oldalanként egy-másfél perc a maximum. Kipróbáltam, igaz-e, hogy levegős lesz a bunda, ha sülés közben a fent lévő oldalon is át-átcsap a forró olaj (ezt egy merőkanállal értem el), és tényleg igaz.
5. Ha szép aranybarnára sült, papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olajat leitassuk róla, lehetőleg azonnal tálaljuk is. Aki szereti, csepegtesse meg citrommal.
Fotó: Tóth Milán Photography
