Bezselics-Békési Ildikó Vannak vendéglátóhelyek, amelyeket nem lehet pusztán az ételeik alapján megítélni. A Kádár Étkezde is ilyen. Persze sokaknak elsőként a sólet, a rántott hús vagy a főzelékek jutnak róla eszébe, de aki valaha megfordult a Klauzál téren, tudja, hogy a Kádár mindig is többet jelentett egy jó kifőzdénél.
Saját törzsközönsége volt, kialakultak a megszokott asztalok, a kiszolgálásnak megvolt a maga ritmusa, és az egész helynek volt egy utánozhatatlan karaktere.
Éppen ezért fogadta mindenki kíváncsian a hírt, amikor tavaly bejelentették, hogy az étkezde újra kinyit. Az ilyen történetek ugyanis ritkán végződnek jól. Egy legendás helyet feléleszteni mindig kockázatos vállalkozás: ha túlságosan ragaszkodnak a múlthoz, könnyen múzeummá válik, ha pedig teljesen új irányt vesznek, éppen azt veszítik el, ami miatt annyian szerették.
A Kádár esetében azonban egészen más megközelítést választottak.
Gerendai Károly többször is elmondta, hogy nem egy új éttermet szeretett volna létrehozni, hanem megőrizni azt az értéket, amelyet a Kádár képviselt. Nem volt cél a modernizálás mindenáron, nem akartak fine dining változatot készíteni belőle, és nem akarták újraértelmezni a magyar klasszikusokat sem. Inkább arra törekedtek, hogy aki hosszú évek után újra belép az ajtón, ismerős érzés fogadja.
Ez a szemlélet az étlapon is visszaköszön. A régi vendégek kedvencei újra helyet kaptak a kínálatban, köztük természetesen a legendás sólet is, amely nélkül aligha lehetne Kádárról beszélni. Mellette ott vannak azok a hagyományos magyar fogások is, amelyekért annak idején nap mint nap megtelt az étkezde. Nem a látványos tálalás vagy a meglepő párosítások miatt kerülnek az asztalra, hanem azért, mert generációkon át bizonyították, hogy egy jól elkészített klasszikusnak ma is helye van.
Az újranyitás óta azonban nemcsak a régi hagyományokat őrzik, hanem újakat is teremtenek. Néhány hónapja már reggelire is betérhetünk, ami új színt vitt a Kádár életébe. A kínálat itt is hű maradt az alapgondolathoz: bundás kenyér, zsidó tojás, velős pirítós, bécsi virsli vagy tartalmas tojásételek várják a vendégeket. Jó látni, hogy egy olyan városban, ahol a reggelizőhelyek kínálata sokszor nagyon hasonlít egymásra, akad egy hely, amely bátran a hagyományos magyar reggelikre épít.
Ami azonban igazán különlegessé teszi a Kádár Étkezdét, azt nem lehet felírni az étlapra. Sokkal inkább egy szemlélet, amely ma már ritkaságszámba megy. Itt nem kell minden fogás mögé történetet kitalálni, nem érkezik minden tányér hosszú magyarázattal, és senki nem akarja meggyőzni a vendéget arról, hogy valami egészen újat fog kóstolni. A Kádár mindig is tudta, miben jó, és úgy tűnik, ezt az önazonosságát az újranyitás után is sikerült megőriznie.
Talán éppen ez az oka annak, hogy ennyi szó esik róla még hónapokkal a nyitás után is. Nem azért, mert minden megváltozott, hanem mert meglepően sok minden változatlan maradt. A mai vendéglátásban ez szinte bátor döntésnek számít.
Budapest gasztronómiai kínálata folyamatosan változik. Éttermek nyílnak és zárnak be, új trendek jelennek meg, a vendégek ízlése is átalakul. Mégis jó tudni, hogy vannak helyek, ahol nem a divat diktál, hanem a következetesség. A Kádár Étkezde ma sem akar más lenni, mint ami mindig is volt: egy becsületes budapesti étkezde, ahol a hagyomány nem marketingfogás, hanem a mindennapok természetes része.
Példaértékű az enteriőr átalakítása is: minden jelen van, ami a Kádárhoz hozzátartozott 1957 óta, mégsem poros vagy nyomasztó: bravúros könnyedséggel ötvözték a múltat a jelen elvárásaival minden szinten. A pincérek kedvesek, de nem tolakodóak és a foglalásnál is viszik tovább a régi hagyományt: széket lehet foglalni, asztalt nem, így a társaság, vagy annak egy része meglepetés lesz. A kutyákat szeretik és szívesen látják – ez is hozzátartozik a kötetlen, de tiszteletteljes vendéglátáshoz.
Ha valaki még soha nem járt itt, most kiváló alkalom arra, hogy megismerje Budapest egyik legismertebb vendéglátóhelyét. Aki pedig régi vendégként tér vissza, jó eséllyel azt fogja érezni, hogy a Kádár története nem új fejezettel folytatódik – hanem egyszerűen ott veszi fel a fonalat, ahol egy időre megszakadt.
Itt éred el őket: (1) Facebook
